Borcsa Bodolai Balázs

Három nevem van, Borcsa Bodolai Balázs. És nemrég lettem harminc éves. A három név közül egyet rendszerint elhallgatok. Túlságosan soknak tűnik, mint ahogy most a harminc is. Sokat éltem Marosvásárhelyen, egy keveset az Egyesült Államokban, és egyre többet élek Kolozsváron. Visszatekintve úgy látom, hogy amiben mindvégig a legjobb és legbátrabb voltam az az álmodozás. Mindig hallatlanul merészen tettem, és határtalanul messzire engedtem magam. Talán ezt a változást hozta az új életkor, hogy igyekszem sokkal inkább itt lenni. A legigazibb ITT pedig a színpad, a mindenkori játéktér értelmében, ahol jobb pillanataimban értem a viszonyt, helyzetet, logikát, stb, nem utolsó sorban magamat is. Ezen kívül egyre kevésbé. A támogatásból megvalósítandó elképzelés egyik fő gondolata az őszinte szembenézés, illetve az erre tett kísérlet.
ERDÉLYI MAGYAR APOKALIPSZIS – I.

Beszámoló